Ma krémest sütöttem, mert valahogy nagyon vágytam már erre az igazi autentikus, évszázados hagyományokat megtestesítő, mégis oly egyszerű süteményre.
Receptjét 1651-ben közölte először mille-fueille, azaz ezer levél néven Francois Pierre de la Varenne, akit mindenkinek ismernie kell, aki kicsit is a gasztronómia megszállottjának tartja magát. Majd a séfek királya, a királyok séfje Marie-Antoine Careme tökéletesítette a XIX. században. Hívják Napóleon tortának, francia krémesnek, a franciák nápolyi krémesnek, a szláv nyelvterületeken kremsnita vagy kremowka a neve - a sokféle elnevezésen nincs mit meglepődni, hiszen körülbelül kétezer változata ismert. Itt jegyzendő meg, Vinkó József tollából, hogy "a piskótatésztából készült, szottyos állagú pudingporból és növényi tejszínhabból zselatinnal összehabart, vattaízű krémesimitáció, amit cukrászdáink és plázáink számunkra felkínálnak, nem krémes. Csak rémes."
A receptet, amit itt mindjárt közzéteszek, a dédanyám hagyta rám, aki számtalanszor készítette ezt fiatal korában a Zebegényben üdülő fizetővendégek - hiszen kifőzdét üzemeltettek itt -. idősebb korában már csak unokái és dédunokái igen nagy örömére.
Lássuk tehát, hogyan készítettem.
Hozzávalók a tésztához:- 1/2 kg finomliszt
- 1/2 kg vaj
- egy csipet só
- egy kiskanál ecet
- hideg víz
Elkészítés:
A hozzávalókból leveles vajas tésztát készítettem úgy, hogy a lisztből egy kicsit elvettem és ezzel a vajat átgyúrtam, majd lapos tégla alakúra formáztam,
és a hűtőbe tettem pihenni. Előzőleg a vajból is egy kicsit elvettem, ezzel a maradék lisztből egy kis ecettel (hogy könnyebb legyen majd nyújtani) és hideg vízzel a vajhoz hasonló keménységű tésztát gyúrtam, majd fél órát pihentettem.
A pihenő után a tésztát kinyújtottam, a vajat a közepére helyeztem, és a tészta mind a négy felét ráhajtottam, majd négyzet alakúra kinyújtottam. Eztán félbehajtottam, megint kinyújtottam, majd duplán félbe hajtottam, és 20 percre hűvös helyre tettem pihenni. Ezt a hajtogatást és pihentetést még kétszer megismételtem. Végül két részre osztottam, és villával megszurkálva két egyforma méretű aranysárga lapot sütöttem belőle forró sütőben.
Az utolsó pihenő alatt elkészítettem a krémet.
Hozzávalók a krémhez:
- 6 db tojás
- 4 db tej
- 15 dkg porcukor
- kb 5 dkg liszt
- 1 db vaníliarúd
Így készítettem:
A tojásokat kettéválasztottam, a sárgáját elkevertem 10 dkg porcukorral, a liszttel, a kikapart vaníliamagokkal, felöntöttem a tejjel, majd viszonylag sűrű krémmé főztem.
A tojásfehérjéket kemény habbá vertem, a maradék cukorral édesítettem, és laza mozdulatokkal a forró krémbe kevertem. Megvártam amíg a krém kihűl. Dédikém azt tanította, hogy a krémest lehetőség szerint hűvös konyhában kell készíteni, mert így sokkal könnyebb a hozzávalókkal dolgozni.
Végül megtöltöttem a süteményt:
A két lapot egyforma méretűre vágtam (levágtam a széleit) az egyik lapot felvágtam egyforma négyzetekre, hogy a süteményt a végén könnyebb legyen felvágni.
A másik lapon egyenletesen eloszlattam a kihűlt krémet, majd ráhelyeztem a négyzeteket. Meghintettem porcukorral, és felszolgáltam a családomnak.
Sokkal gyorsabban fogyott el mint ahogy elkészült, a feleségemmel még egy pohárka nemes Tokajit is ittunk hozzá ápolván a magyar gasztronómia tradícióit.
Igazi ünneppé varázsoltuk ezt a vasárnapot. Próbáljátok ki Ti is! Jó étvágyat.
Ha tetszett a recept, nyomj egy Like-ot a jobb oldali sáv tetején, hogy ne maradj le a következőről sem!
